Kedves barát,

Az egész még a 80-as évek közepén, gyerekkoromban kezdődött, mikor választania kellett szüleimnek, hogy rajzszakkörre vagy néptáncra írassanak. Mint örökmozgó sajtkukac nem volt kérdés, hogy melyiket válasszák, válasszam. Természetesen más sportágakat is kipróbáltam, de az egy másik történet. Az általános iskola és a Mező Imre úttörőházban eltöltött évek után, 1991-ben fiatalon kerültem a Rába Néptáncegyüttesbe mikor is Muszka György "Bene" és felesége Muszka Ilona mérai születésű táncosok irányították az együttest. Azonnal megszeretették mindannyinkkal a kalotaszegi táncokat. Egy esztendőre rá már Mérában táboroztunk, helyi emberektől, mint Árus Feritől –ki nem bács-i (szomszédos falu neve), hanem mérai- tanultuk a táncot, az éneket, a mulatságot a pálinkaivást. Itt találkoztam először kocsmában a 1dl pálinkás mértékegységgel. A kesergésbe is belekóstoltunk, írom ezt azért mert érkezésünk napján temették id.Toni Rudi brácsást, zenészeink az akkori Rakonca zenekar tagjai és Bambi barátunk virrasztottak, nótába és pálinkába fojtva bánatukat. A csoport gyengébbik és szebbik neme a szénapajtába, mi legények szétszórva mint egy vert sereg a buszunk csomagterébe, sátorba és a szénapajta egy számunkra elkülönített részébe töltöttük éjszakáinkat.Iratlan szabály volt, hogy amennyien mentünk annyian kellett jönnünk is!Csodálatos kettő hetet töltöttünk a faluba, megismerve a Muszka családot, a mindenki jóságos Bözsi nénijét a mindig mosolygós Gyuri bácsit, akinek el kellett járjak egynehány pontot a konyhába, úgy hogy ne verjem a fejem az alacsony mennyezetbe. Kint tartózkodásunk alatt nem éheztünk, hiszen az első nap disznót öltünk és abból táplálkoztunk. Délelőtt, délután táncoltunk, tanultunk, közben és utána jártuk a falut, megannyi gyönyörű cifraszobába vendégeskedtünk, hallgattuk az öregek élményeit, bánatait, visszanyúlva egészen a II világháborúig az utána következő évekről, egészen friss élményként hallhattuk a forradalom történéseit. Igazi tábori körülmények közepette éltünk, pottyantósba végeztük a dolgunkat és a pajta udvarán felállított feketére mázolt hordó melegében fürödtünk, ki rendszeresen, ki a nélkül. Minden este mulatsággal fejeztük a napot, sőt az összes közül volt egy igazán emlékezetes de erről majd a következőkben írok.